Üvegbe zárt napfény íze

Jelentem, már elkezdtem a karácsonyi készülődést.

Igaz, már sokkal korábban, ugyanis a spaghettatáim, az étel ízesítők, és a sárgabarack lekvárom is már határozottan abból a célból  készültek, hogy egy-egy karácsonyi  csomagocskában megbújjanak.

Nem tudnám eldönteni melyik okoz nagyobb boldogságot: az elkészítésük, vagy az ajándékok okozta öröm. Esetleg mindkettő.

Egy biztos, napon szárított paradicsom kerül a csomagocskákba, lesz fokhagymás, lesz bazsalikom- vagy rozmaringolajas és még néhány titkos finomság.

Ha már kitértem az olajokra, ezek önmagukban is remek ajándékok egy-egy csinos üvegbe töltve. Azok akik rendelkeznek némi kézügyességgel festhetnek is rá üvegfestékkel.

Egy a fontos, jól választott és hidegen sajtotl olaj kerüljön bele. Legjobb erre a célra az olíva, abból is a nem extra szűz, ugyanis az túl markáns önmagában is, egy-egy fűszerrel csak rontani lehet rajta.

Fontos még, hogy az olajba kerülő fűszer tökéletesen tiszta és száraz legyen. Vágjátok apróra, helyezzétek egy üvegbe, öntsétek nyakon az olajjal, zárjátok az üveget, majd napos, meleg helyen egy két hétig érleljétek. Ezután kell leszűrni és üvegecskékbe tölteni. Célszerű címkézni is, majd sötét helyen tárolni.

Én most a paradicsomokkal bíbelődtem. Kedvemre való kikapcsolódás volt!

 

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

 

 

 

Lecsó

Volt néhány étel, amivel gyerekkoromban ki lehetett volna kergetni a világból. Legtávolabba lecsótól tudtam volna elfutni. A világ végére is. Annyira voltunk haragban, hogy mindig igyekeztem hazaérni és őstehetséggel egy tányért összemaszatolni, majd megigazgatni a labosban lévő lecsót, hogy azt a hatást érjem el, ebből már szedtek. A nagyobb baj akkor volt, ha az egesz család együtt ült asztalhoz. Ilyenkor kénytelen voltam letuszkolni, ha a gyomorfájás szimulálása már hihetetlen volt, mindeközben fogadkozva mantráztam magamban: ” felnőtt leszek, lecsót soha nem eszek”.

Így is történt hosszú évekig, míg hogy hogy nem egyszer azon találtam magam, hogy jé lecsót főzök! Félreértés ne essék, a lecsó és köztem most sincs határtalan szerelem, ugyanis kizárólag az általam készítettet vagyok hajlandó elfogyasztani.

tudom, ahány ház, jobban mondva konyha, annyi lecsó. Kedvencem a szicíliai, padlizsánnal, de ezt a hétköznapit is megkedveltem valamennyire.

Többnyire a kiló paprika-két hatalmas hagyma-két paradicsom arányt használom, persze kell bele némi szalonna, lehetőleg husos, és egy szál kolbász.

Apró kockára vágott szalonnát kevés olajon kiolvasztom és rádobom a feldarabolt hagymát. Szép üvegesre dinsztelem, közben a vékony karikára vágott kolbászokat is hozzáadom, hogy megpiruljanak. Ezután adom hozzá a pirospaprikát, elvégre színt kell kapjon, és köztudott, hogy zsíros közegben oldódik. Ezt követően hozzáadom a szép egyformára karikázott lecsópaprikát.

Nos ezt a karikázást még a legelején végzem, és mind egyforma vastagságúak. Szeletelő gépet beállítom alig egy centiméteresre, végig zúzok rajta az összes paprikával, majd alaposan megmosom, ekkor távolítok el belőle minden magot. Egy sem kerülhet bele! 🙂

Összeforgatom a hagymás alappal, sózom, pirítok rajta egyet kettőt, majd kevés vizet öntök alá, nehogy leégjen, majd alacsony lángon magára hagyom.

Közben a paradicsomokat meghámozom, ennyire finnyás vagyok és ki nem állhatom, ha akarmilyen ételen paradicsom héjjal találom szembe magam, apró kockákra vágom és hozzáadom a paprikához. Készre főzöm. Persze igyekszem ügyelni arra, hogy ne főjjön szét, és egy leheletnyit megőrizzen a roppanós frisseségéből.

Ezt ma köménnyel is meghintettem, amúgy mindig a pillanatnyi hangulatom szüli a fűszerezesét. Készítettem már tárkonnyal is. Na bumm. Nem szoktam követni semmi féle előírást.

Ma különös kudarcként éltem meg, hogy a tetejére képzelt buggyantott tojásom nem sikerült, de végülis meg kellett már tapasztalnom azt is, milyen elpazarolni két tojást, úgy, hogy egyik sem sikerül. 😛

Még tart ezen a héten is a teljesítendő feladatom, mely szerint minden nap kötelező posztolnom a főztöm, egy kizárólag mobillal készült fotóval dokumentálva, eljátszottam a gondolattal, holnap rizses lecsó lesz, szerdán tojásos, csütörtökön tarhonyás…esetleg tejszínhabos desszertként is visszaköszön? 🙂

Egy biztos, a héten még talalkozni fogunk, de egeszen biztos, hogy teljesen más módon…

Nyolcadik nap teljesítve! 🙂

image

 

Spagetti, nero del mare

Annyira egyszerű, hogy receptet sem írok, elvesznék a részletekben.

image

 

Hatodik nap kipipálva! 🙂

# spagetti # rák #fokhagyma # paradicsom #fenyőmag #rukkola #hawaii fekete só #hawaii vörös só # perzsa kék só #élvezd az ízeket # born to eat

Igen, többnyire nem sózok, de néha jól esik a gasztro-szobizmus 😛

 

Canelloni

Ez már a harmadik nap! 🙂 Ma tésztának hódoltam. Nem akartam letudni egy egyszerű spaghettivel, hanem a lasagne alternatívájaként is emlegetett canellonihoz nyúltam.

Bizony-bizony, arról a szép hosszú cső alakú tésztáról beszélek. Szeretem ám édesen is de jöhet sósan is. Rém egyszerű! A tésztacsövek üregébe tölteleket kell tenni, egy jó szósszal nyakonönteni és forró sütőbe dobni. Ezúttal hússal lett töltve.

Első lépésként elkészült a paradicsom mártás. Ezt mindenkinek a szája ízére bízom, de térden állva könyörgöm ne knorr és maggi nevű zacskós trutyi legyen. Egeszségtelen, fantáziátlan, unalmas, műanyag egyen cucc. Nem tart tovább elkészíteni egy igazi olaszos paradicsommártást. Kevés olívaolajon egy vagy két gerezd zúzott fokhagymát megfuttatok, felöntöm 3 dl paradicsom passátával, és só nélkül sűrűre főzöm. Kerülhet bele bazsalikom, vagy oregano.

Ebből kerül egy tűzálló tálka aljára.

Közben jöhet a sütő előmelegítése is.

Majd készülhet a töltelék.

25 dkg canelloniho, ez általában fél doboz.

1 kis fej nagyon finomra vágott hagyma,

20-20 dkg darált sertés és marhahús, de persze ez nem kötelezően betartandó arány,

5 dkg vaj, vagy olívaolaj,

5 dkg nyers füstölt sonka, apróra vágva,

gorgonzola sajt, parmezán reszelve kb 5 dkg, elvégre sajtot is imádom,

paradicsom szósz, natúr, passata is remek, úgy 3 dl

2 tojásfehérje, 2 evőkanál zsemlemorzsa

kevés tejszín, nagyjából 1 dl

semmi só, friss zöldfűszerek

Az apróra vágott hagyát megdinsztelem, rádobom a darálthúst és zsírjára pirítom.

Hozzáadom a zsemlemorzsát, felöntöma tejszínnel és a paradicsommal, majd alaposan összeforralom. Leveszem a tűzről, hagyom kicsit hűlni, majd hozzákeverem a sajtokat és a tojásfeherjét, ezt követően a tésztacsöveket betöltöm.

Szép szorosan egymás mellé helyezem őket a paradicsom szószon, a maradék szósszal nyakonöntöm, jöhet rá egy adag reszelt sajt, persze nem bírtam ki, így még megkentem egy kevéske pestóval is 🙂

Forró sütőben, 190 fokon készre sütöm fél óra alatt.

Kicsit hagyom pihenni, szeletelem és voilá! Vigyázat, ez nem egyszemélyes adag. Két nagyobb étkű vagy három kisebb étkű ember bizony egész komolyan lakmározhat.

Egy jobb fajta francia vörös pedig kifejezetten jól áll neki!

Harmadik nap kipipálva! 🙂

image

A nagy kaja térkép

A világ minden országának meg van a maga é(t)ke.  Minden ország térképe megrajzolható az általuk megtermelt élelmiszerekkel.

Az igazán művészi projektet Caitlin Levin és Henry Hargreaves hozta létre, amely nem másból, mint az utazás iránti szenvedélyükből született.
Utazásaik során feltárták a helyi speciális élelmiszereket, így született meg a lime-al borított capirinha Brazíliája, a sajttal és baguettel megrajzolt Franciaország, a fűszerek Indiája, és a paradicsomok királynője, azaz Olaszország.

afrika

elválasztó

anglia

elválasztó

ausztralia

elválasztó

délamerika

elválasztó

francia

elválasztó

india

elválasztó

japán

elválasztó

kina

elválasztó

olaszorszag

elválasztó

ujzéland

elválasztó

USA

 

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg másokkal is! 🙂

 

A képek így készültek: