Culinartz

Az emberiség alapvető tápláléka: összetevők, alak, íz és sok minden más tekinetében különböző formában a világ minden részén fellelhető.
Néhány éve a kenyérsütő gép reneszánszát élte idehaza, amikor engem is elkapott a divat és beújítottam egy méregdrága gépet.
Persze mindezt annak reményében, hogy majd minden reggel friss, forró és ropogós saját készítésű házikenyér lesz reggelire.
Többszörös kudarc után, szegény kenyérsütő a konyha legeldugottabb sarkában porosodik.
Minap ismét elkapott kenyér süthetnék és elkezdtem keresni a tökéletes kenyér receptet.
Szinte mindenhol belebotlottam egy bizonyos dagasztás nélküli kenyér receptjébe. Olvasva a kommenteket hatalmas kedvet kaptam a kipróbálására.
Kezdőknek is kötelező, mivel nem lehet elrontani. Bár az eredeti recept szerint forró vaslábasban kell sütni, erről lemondtam, mivel az összes erre a célra alkalmas edényem műanyag füllel rendelkezik.
Nos lássunk neki!
“A jó házikenyér készítése a következő: Miután a kenyérsütés előestéjén megszitáltuk a használandó lisztet, ezt teknőbe vagy cseréptálba helyezzük s közepén kezünkkel gödröt csinálva, beleöntjük a langyos vízzel elkevert kovászt…”
Nyugalom ez csak egy kis tréfa volt! Pusztán a Pallas nagy lexikonát kezdtem el idézni.
Most pedig következzen a tényleges és bevált recept.
Hozzávalók:
3 csésze liszt ( BL 80-as, 2.5dl/csésze)
1,5 teáskanál só
1/8 kocka friss élesztő
1/2 teáskanál cukor
1,5 csésze víz
Száraz hozzávalókat egy tálban összekutyultam, majd hozzáöntöttem a vizet (bár sehol sem tett említést, célszerű kéz meleg vizet használni-márcsak az élesztő miatt is), mindebből egy sűrűbb nokedli állagú tésztát kell kapnunk.
Letakartam és elmentem dolgomra.
Csekély 12 órán keresztül hagytam pihenni, aminek az eredménye egy nyúúúúlós és ragacsos tészta lett.
Nem ijedtem meg!
A tálban hagyva, körbe haladva, a tészta szélét befelé hajtogatva hajtogattam át a tésztát. [ez nem ér! másképpen nem lehet megfogalmazni ezt a procedúrát:)]
Egy órát még magára hagytam pihenni, előtte még egy kis liszttel megszórtam.
Egy nagyobb jénait betettem a sütőbe, [kb akkora kell, amit a tészta csak félig tölt meg] amelyet 250 fokra kapcsoltam.
Amint a sütő elérte a 250 fokot, kivettem a jénait és az egész tésztát úgy ahogy volt beleborítottam a jénaiba, rátettem a fedőt és 35 percig sütöttem.
Ezután, fedő nélkül még 20 percig sütöttem, majd egy tiszta konyharuhába csomagolva, rácson hagytam kihűlni.
Az egész kenyérsütésnek a hűlési procedúra a próbája… garantáltan nem fog kihűlni, akarom mondani nem fog belőle maradni, mire kihűl.
Vastag és ropogós héjú kenyér, barlangos.
Igen “barlang”, így szeretném hívni ezek a buborékokat, amelyek akkor keletkeznek, amikor az élesztő erjedésnek indul. Miután megsül a “barlang” adja a kenyérnek a kenyér kinézetet 🙂
A sok kis “barlang” teszi vonzóvá a kenyeret és megmártózzon olyan finomságokban, mint egy kis tál házi készítésű lekvár vagy olívaolaj.
Szórhatunk tetejére magvakat, sütés előtt dobhatunk bele megtépett aszalt paradicsomot, készíthetünk kisebb darabokat, amelyeket mindenféle finom salátákkal megtöltve becsomagolhatunk egy kellemes őszi piknikhez.