Culinartz

Első látszatra nem tűnik másnak, mint egy sima carbonara, azaz szénégető spaghettinek. De elárulom, hogy távolról sincs köze hozzá. Munkaidő végén betértem kedvenc zöldségesemhez, akinek hosszú évek során törzsvásárlója voltam, majd elsodort minket az élet. Néhány hónapja viszont újra rátaláltam, ugyanis útba esik jövet-menet 🙂

Hogy miért is említem meg őt? Elsősorban, mert fantasztikus áruval tölti fel a boltot: csak úgy szétcsattannak az erőtől és a klorofilltól a friss zöld fűszerek, mosolyognak a gyümölcsök, kacagnak a zöldségek! Legszívesebben arra kérném minden alkalommal: csomagolja az egész boltot. Van még egy jó tulajdonsága! Már-már látnoki képességgel megérzi milyen különlegességre vágyom, ugyanis napok óta titkon tökvirágról ábrándoztam és mit látnak szemeim ma délután?!

Hát tökvirágot! Gyorsan le is csaptam rá és úgy hoztam haza akár egy győzelmi zászlót.

Alig vártam, hogy hazaérkezzem! Máris felkerült a spaghetti főzővize, mire a tészta kifőtt, a Sugo (mártás) is elkészült.

Hozzávalók:

olívaolaj,

4 tökvirág,

ek liszt, só,

2 dl tejszín, 1 ek mascarpone,

friss bazsalikom, ruccola,

dió, pisztácia

Egy kevés olívaolajon megfonnyasztottam a tökvirágot, majd megfuttattam egy evőkanálnyi lisztet és felöntöttem 2 dl tejszínnel. Sóztam, hozzáadtam egy evőkanálnyi mascarpone sajtot és apróra vágott friss ruccola és bazsalikom levelet. Ebbe az egészbe beleforgattam a kifőtt spaghettit, megszórtam durvára vágott dióval és pisztáciával, nyakon öntöttem egy kevés olívaolajjal és töltöttem kedvenc rosé boromból.


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: