Lemon pound cake

Halihó! Tudom rég jártam erre. Az elmúlt időben nem csak azért nem írtam itt, mert vannak sokkal tehetségesebb bloggerek, bár én nem tartom magam annak, hanem azért sem, mert magam főnöke vagyok. Így aztán nincs ám  munkaidőben írogatás. Munkaidőben munka van 🙂 Na jó, soha sem használtam a munkaidőt magáncélú posztok írogatására, mondom ezt azért, mert még eljuthat a poszt a volt főnökeimhez és soha sem mosnám le magamról 🙂

Tulajdonképpen ugyanazt csinálom mint eddig, utazásokat szervezek, de több mint egy éve már saját magam főnöke vagyok. Ha utazni támad kedvetek, keressetek! Hivatkozzatok erre a posztra és extra meglepiben részesültök. De komolyan!

Persze attól, hogy én a Govia.hu on-line utazási irodát viszem, ez itt a reklám helye 🙂 , attól még főzök és sütök, csak nem minden esetben van arra idő, erő, kedv, hogy az ember lánya megírja. Fotózni még csak-csak, ami aztán egy gyorsposzt alakjában kikerül az instagramra, de írni… nem is tudom mikor volt már utóljára.

Úgy hozta az élet, hogy végre! az nagyon-nagyon vágyott Le Cordon Bleu’s Pastry Scool süteményes könyvet megkaparinthattam a cookbooks.hu jóvóltából. Kemény hónapokat vártam rá. Aki nem tudná ez a könyv a cukrászbiblia, a nagymúltú cukrásziskola technológiai cukrászkönyve, 100 lépésről-lépésre recepttel, csodálatos fotókkal.

El is döntöttem, hogy 2019 egyik kihívása az lesz, hogy az összes receptet kipróbálom és elkészítem.
Nem! Nem fogom az összeset posztolni 🙂 Érdemes megvenni a könyvet, mert szinte biztos, hogy a legbonyolultabbnak hitt cukrászkölteményeket is megtanuljátok belőle elkészíteni. (pl. szerepel benne a tökéletes macaron, rádaásul rém egyszerű!) 

A mai sütit már két hete is megsütöttem, de akkor csak fele adaggal készültem és csak egy viszonylag lapos izé lett belőle, bár… ízre és állagra már az is tökéletes volt, így alig bírtam kivárni Giuseppe legújabb kezeletlen citrom és narancs szállítmányát.

A pound cake valójában egy rém egyszerű és elronthatatlan  sütemény.
Pound, azaz font, mint súlymérték, ezért nevezhetjük fontos süteménynek. Nagyon fontos megenni például és nagyon fontos jól eldugni 🙂 Valahol az egyensúly tésztája is erről szól 1:1:1:1 arányban kerül bele a vaj, cukor, liszt, tojás (majdnem).

Bár egy font az 454 grammnak felel meg, jelen recept szerint 160 grammokat használunk, és annyi reszelt citrom és narancshéj kerülhet bele, amennyit nem sajnálunk 🙂  Persze nem árt a mértékletesség 🙂

Elsőre olvasztott vajjal kikenjük a kis gyümölcskenyér formát (ez kb. 20x10x8 cm) majd megszórjuk liszttel. Ezt én beteszem a hűtőbe amíg készül a tészta.

A sütőt 180 fokra előmelegítem, mire felmelegszik addigra össze is állíthatjuk a tésztát.

200 g tojás (nagyjából ez 4 darab)

160 g cukor

160 g liszt

160 g vaj olvasztva

1 tk sütőpor

4 citrom reszelt héja (én 3 narancs és 2 citromra módosítottam és adtam hozzá egy kiskanál narancsolajat is, amitől észbontó illata lett nem csak a süteménynek, de az egész lakásnak).

A citrom reszelt héját a tojásokkal felverjük (legjobb lesz – ha van- robotgépben kezdeni már ezzel)  majd hozzáadjuk a cukrot.

Ezt fokozatosan növelt sebességgel fehéredésig keverjük, szép könnyű habos masszánk lesz. Nyugodtan lehet közben hagymát vagy krumplit tisztítani, esetleg mosogatni 🙂

Összekeverjük az átszitált lisztet a teáskanálnyi sütőporral és szép lazán beleforgatjuk a tojásos masszába. 

Végül hozzáadjuk az olvaszott vajat is. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen forró! és keverjük homogén masszává.
Az eredmény egy gyönyörűen fényes, csodaszép sárga árnyalatú, rendkívűl selymes massza.

Ezt beleöntjük a vajjal kikent, lisztezett sütőformába és az előmelegített sütőbe tesszük.

180 fokon 30 percig (tűpróba) ha szükséges még sütjük 5-10 percig. Szükség esetén letakarható, hogy ne barnuljon idejekorán.

Közben készülhet kandírozott citromkarika a díszítéshez. A kandírozásból visszamaradt kissé zselés levet elkeverjük egy kevés baracklekvárral, majd a kisült süteményt kivesszük a formából, és azon melegében minden oldalát bekenjük, majd (én sütőpapíron) visszatesszük a sütőbe 5 percre, ekkor már nem megy a sütő, csak a meglévő hőt használva fog a kis kencénk beitatódni a sütinkbe.

Sok helyen úgy írják -tévesen- hogy cukor glazúrral kell bevonni. Ez a recept tökéletesen visszaadja azt a textúrát és ízvilágot, amelyet a süti testvére nyújt a londoni Harrold’s áruház piacteréről.

Egyszerűen yummi! Egy gőzölgő zöld teához pedig egyszerűen fenomenális! Ha pedig lehet, készítsetek hozzá lemon curd-ot is, nem fogjátok megbánni.

Amit meg kell jegyezni a “fontos” sütinél, hogy mind a 4 fő alkotóelem egyforma mennyiségben kerül bele, és persze  “fontos” jól eldugni a nyalánkok elől!

Jó étvágyat!

Medvehagyma majonéz

Nem egy nagy kunszt elkészíteni, sőt anyira könnyű, hogy még csak posztot se kellene írni róla.

Tulajdonképpen bármilyen karakteres zöldfűszerből elkészíthető, de a legtuttibb a medvehagyma. Egyrészt a gyönyörű színe miatt, másrészt az enyhény fokhagymás íz miatt. Felhasználására pedig rengeteg lehetőség van.

Mártogahatsz benne, szendvicsekhez is remek, önmagában is, és ha még arra vtemedik az ember lánya, hogy rántott tojás készít, hát azzal verhetetlen 🙂

Bőven sósforrásban lévő vízbe dobjuk az előzőleg tisztára mosott medvehagyma csokrot, amit előtte megszabadítottunk a szárától.

Kb 35 másodpercig tartjuk a lobogó vízben, majd átemeljük egy jégkockás vízzel teli edénybe, hogy hirtelen lehűthessük.

Papírtörlőn leszárítjuk avizet, majd semleges ízű olajban (pl. jó minőségű napraforgó) kb 1-1.5 percig botmixxerrel aprítjuk.

90 g medvehagyma, 2 dl olaj arányban.

Ezt követően az olajat egy sűrű szűrőn hagyjuk lecsöpögni, kávé vagy tea filter is megfelel a célnak, majd az így nyert élénk zöld színű olajat használjuk majonéz készítéséhez.

A legegyszerűbb és legegészségesebb (boltinál mindenképpen) módja a házi majonéznek a botmixeres fehérjés változat.

1 tojásfehérjéhez (nagyobb tojás) kb 2 dl olajat számolunk, egy evőkanálnyi szűrt citromlevet, és egy kanálnyi vizet.

Egy magasfalú edénybe tesszük a fehérjét, felönjük az olajjal, hozzáadjuk a cirtomot, sót és botmixerrel először alul krémesítjük, majd ahogy krémesedik jövünk felfelé. Végül hozzáadjuk a vizet és homogénné habosítjuk.

Ennyi az egész! Ha pedig mindezt zöld olajjal tesszük, zöld majonézt kapunk.

Ha pedig unalmas a sima tojás, húsvétra rántsátok ki :))

Kemnyre főtött tojást felezzük, kiveszsük a sárgáját, a fehérjét szokott mód panírozzuk, kisütjük, ízlés szerint készítünk a sárgájákból krémet, mait visszatöltünk. Előételnek, vacsorának is megállja a helyét.

Kövess facebookon és instagramon!

Guba tartlette – mákos guba megálmodva

Mindig azon kell töprengenem, hogy mi legyen a bejegyzésem címe és ez így nem jó ugyanis emiatt is (hó)napolódnak el a bejegyzések. Persze az elmúlt hónapokban időm se volt erre. Mielőtt aggódó üzenetekkel lepnétek el, szólok: sütni-főzni és legfőképp enni van időm! 🙂
Annak ellenére, hogy el vagyok maradva tavalyról is legalább két megígért bejegyzéssel, amit már az utazások ideje alatt könnyelmű lazasággal: “haza érek, megírom” mondatocskával letudtam, most inkább egy mindenki számára ismert és talán szeretett desszertet írok meg. Ugyanis megálmodtam, és hát az álmok ugyebár valóra válnak! Most legalább egyet kipipálhatok az álmaim közül.
Azt tudni kell, hogy általában két dolgot cselekszem álmaimban: utazni vagy főzni és enni szoktam. Szoktam mást is, de azt most hagyjuk… Legjobb ugye az, amikor utazva szoktam enni és nem álmomban persze. Szerencsére kijutott ebből is egy két finom falat a közelmúltban és igen erről ígértem barátaimnak részletes beszámolót. Irigyeimet gyarapítandó is, meg fogom írni!

Most pedig az álmom.

Ott állok álmomban a konyha közepén.
Elkészítek egy sült paprika levest, ami amúgy leírhatatlanul gyönyörű piros volt (álmomban) és második fogás gyanánt mákos gubát.

Na de hogy?!  Álmomban tartlette szerű volt, gyönyörű és isteni volt az íze! A valóságban is.

Követve az álmomat, cselekedtem: A kalács felét felszeleteltem és a sütőbe tettem száradni. Mit száradni? Az aljára egy sütőpapírra fektettem 8 szép szelet kalácsot. És igen. Ismét jött az ominózus teleofnhívás és a múlthetihez hasonló füstölés (akik követnek a facebookon láthatták az omlós keksz sütésem eredményét is- remélem ez az év nem odakozmált receptekről fog szólni 😀 ) Szóval az első adag kissé odakapott, így villámgyorsan került a következő 8 szelet csak ici picit pirulni és száradni. Így jobban magába szívja a tejet és nem is ázik szét.

A pirult kalács szeleteket billentyűnyi kockákra vágtam és beleszórtam egy hatalmas tálba.
Egy tojás sárgáját elkevertem 2 evőkanál cukorral (na jó volt az több is-és most szólok, nem fogok se paleózni, se magozni, se nyers diétákat követni, igen cukorral készült és ez csak a kezdet!) Beledobtam egy vanília rúd kikapart magjait, egy narancs reszelt héját, felöntöttem kb fél liter kókusztejjel, folyamatos kevergetés mellett felforraltam majd szűrőn keresztül a kalácskockákra öntöttem. Gyors mozdulattal megforgattam a kalácskockákat a tejben majd alaposan beszórtam darált mákkal. Nem sajnálni!

Ezt követően 12 darabos tartelette formába gyömöszködtem őket (muffin forma is megteszi, de nem árt papirral kibélelni), a maradékot pedig két szuflé formába helyeztem.

Egy tojás sárgáját elkevertem 2 evőkanál cukorral, 2 púpozott evőkanál keményítővel, és fél liter (nem volt már annyi, mert kortyolgattam közben) kókusztejjel sűrű krémet főzetem. Amúgy a puding is megteszi sűrűre főzve. Ezt kanalaztam minden kis mákos halmocskára amit egyenletesen elosztottam rajta.

Betoltam a forró sütőbe.

A tojások fehérjéiből és tömény, erős, kalóriadús cukorszirupból forró gőz fölött kemény habot készítettem.

A jó tojáshab titka a türelem és az arányok. Természetesen nem árt figyelni néhány további apróságra sem:

  • a tojásfehérjébe egyáltalán ne kerüljön sárgája!
  • 1 fehérjéhez 10 dkg cukor dukál és egy csepp ecet.

A tojásfehérjéket egy tálba tesszük, csöppentünk egy kis ecetet, és gőz fölött 1-2 evőkanál cukorral felverjük. Közben a cukorból vízzel szirupot főzünk: éppen csak annyi vízzel, ami ellepi a cukrot, amit addig forralunk ameddig a víz fel nem forr és az összes cukor megolvad. Folyamatos keverés közben lassan vékony sugárban hozzáöntjük a habhoz majd alacson fokozaton addig keverjük, amíg ki nem hűl.

Habzsákba töltöttem és a  már kihűlt guba tartelettek tetejére nyomkodtam és karamellizáló pisztollyal kicsit “megsütögettem”

Isteni és könnyű! 🙂 mármint elkészíteni, ledolgozni már nem annyira.

Felhasználtam:

1 kész kalácsot (van ilyen 🙂 )

1 liter kókusztejet

kb 30 dkg cukrot

2 tojást ( külön a sárgája, külön a fehérje)

bő egy kanál keményítőt (használhatsz pudingot is)

kb 15-20 dkg mákot, vaníliát és reszelt narancshéjat.

 

Selymes, édes és paprikás

Napról napra közelebb kerülünk a nyári kánikulához. Jön az az időszak, mikor mindenki menekül a konyhából, mindenki törekszik a minél gyorsabb, egyszerűbb ételek elkészítésére. Hiszen aligha élvezi bárki is a 40 fokos hőségben való sürgés- forgást, a 180 fokos sütő és a tűzhely “kellemes” hője közvetlen társaságában.
Ilyenkor ha már sütni kell, akkor általában előkerülnek a kerti grillezők, kemencék, kerti lomok alá rejtett tűzrakások… lényegében, inkább kint, mint bent. Ehhez az időszakhoz kínálok egy kis könnyed kísérőt, amelyet ígérem, csakis a legminimálisabb ideig, mindenféle hosszabb hősugárzó használat nélkül lehet elkészíteni a konyhában. Jól passzol a grillezett húsok elé, vagy akár ha épp nem annyira éhes az ember, de azért mégis jól esne valami alkalomra is tökéletes.

20160319_195005-01  20160319_194856-01

Hozzávalók:

1 kg kápia paprika
2 nagyobb fej vöröshagyma
2 púpos ek. kristálycukor
1 ek. őrölt pirospaprika
1l zöldségalaplé/ víz
só, bors,  olaj

A paprikákat 180 fokos sütőben 20 percig, vagy grillen megsütjük. Ezután letakarjuk és hagyjuk 10 percet pihenni. Így könnyebben lehúzható a bőre. Teljesen tisztítsuk meg a paprika húsát a magoktól.
A hagymát vágjuk kockákra és forró olajon futtassuk meg. Adjuk hozzá a paprikát és hagyjuk pár percet pirulni.
A következő lépésként turmixoljuk le a paprikát és a hagymát, nyugodtan tehetünk hozzá vizet, vagy ha van, alaplevet, hogy könnyebben elvigye a turmix. Fontos az állag, az a jó, ha szép sima állagot kapunk turmixolás után.
Tegyük vissza a tűzhelyre a pürénket, öntsük fel a maradék folyadékkal, ízesítsük cukorral, sóval borssal, pirospaprikával. Hagyjuk felforrni. Amint kész érdemes hűlni hagyni. Személy szerint én langyosan szeretem, így jobban kiérezni a paprika édeskés, selymes ízét.

A leveshez tehetünk feltétet, ami lehet lyon-i hagyma, vagy ropogós sült bacon darabok, esetleg pirított paradicsom- paprika kockák. Az én  nagy kedvencem a hideg túrógombóckák. 20 dkg túrót és 10 dkg juhtúrót snidlinggel, petrezselyemmel, pici mentával összekeverek. Hűtőbe teszem, várok 15 percet, majd kigombócozom. Ezeket a hideg, hűsítő kis labdákat teszem a langyos levesbe. Igazán üdítő leves tud lenni a hőségben.

Vidám kreálást és jó étvágyat kívánok!

Jéghideg lengyel céklaleves – Chlodnik

Szakmán belül sok jó barátra tesz szert az ember. Van ám lengyel barátnőm is, akivel egyszer egy hosszú hétvégén egy tanulmányút során végigettük Varsót. Tanulmányoztuk a múzeumokat, éttermeket.
Bevallom így a távlatokból, hogy némi félelemmel szálltam fel a repülőre, attól tartva, hogy Varsóban tutti éhen halok.
Éppen ellenkezője történt! 🙂 Ilyen és hasonló finomságokkal kényeztettek minket:

waw waw

waw waw

Harmadik napon már éppen hogy nem sírtam: “már megint enni kell?” – ez ugyebár elképzelhetetlen rólam.
Az a kiruccanás megérdemelne egy egész sorozatot, egy-egy aktuális falatot megosztok belőle, ugyanis akárhányszor szakmai ügyből keresem, minden beszélgetés egy jó kis virtuális lengyel kajálásban végződik. Felidézzük a varsói kulináris emlékeket, sóhajtozunk a finom fogások után, elárul néhány féltve őrzött titkot.

Éppen a lengyel eredetű céklaleves került sorra, amit első varsói vacsorám alatt szerettem meg. Annyira finom volt, hogy ma is fel tudom idézni magamba. Szívem szerint akkor ott habzsoltam volna, de visszafogott a hófehér damaszttal megterített asztal. Tegnapi szakmázás végén szóba is került -hiába, a forróság meghozza a kedvet a jéghideg levesekhez,
t. i. a chlodny jelentése hűvös, tehát hűsítő leves– így ki is lett faggatva: hogyan készíti el egy ízzig-vérig lengyel háziasszony a chlodnikot.

Dzsinkujemi! 🙂

Ami feltétlen szükséges hozzá:
– 80 deka friss bébi cékla, öreg céklából is készíthető persze, de most részesítsük előnyben a zsengeségeket
– 1 liter víz,
– só, bors, zúzott fokhagyma,
– egy kisebb csomag friss hónapos retek – lereszelve,
– egy darab kígyó uborka – lereszelve.
– egy nagy pohár joghurt (görög krémesebb!),
– egy nagy pohár kefír,
– sok, sok, sok friss illatos kapor,
– bár édesítésről nem szól a fáma, teszek bele kevés mézet  -ez a legvégén kerülhet bele- nem a megfőzendő céklához adjuk, ugyanis 58-60 fok feletti hőmérséklet hatással bír a mézben található vitaminokra, azaz csökkenti a vitamintartalmát.

Persze a fűszerezést tovább lehet gondolni. Ki-ki ízlelőbimbója szerint adhat hozzá, de ez az autentikus, az eredeti és miért kellene mindent bonyolítani?

A megtisztított cékla háromnegyedét kockára vágva a sóval puhára főzzük, borsot és a fokhagymát majd a végén adjuk hozzá. Alaposan lehűtjük. Ezt követően finomra turmixoltam.

Lereszelve adjuk hozzá a maradék nyers céklát, a reszelt retket és uborkát, ezektől lesz benne egy kis friss ropogósság, végül a felaprított kaprot is.

Egy tálban összekeverjük a joghurtot a kefirrel én ekkor adom hozzá a mézet, majd erre merjük a céklás alapunkat.
Összekeverjük és jól behűtjük. Jó sűrű lesz, imádom, hogy megáll benne a kanál 🙂

Kemény tojással, friss kaporral tálaljuk.

13319871_10154185054903905_3335138133524683272_n