Halihó! Tudom rég jártam erre. Az elmúlt időben nem csak azért nem írtam itt, mert vannak sokkal tehetségesebb bloggerek, bár én nem tartom magam annak, hanem azért sem, mert magam főnöke vagyok. Így aztán nincs ám munkaidőben írogatás. Munkaidőben munka van 🙂 Na jó, soha sem használtam a munkaidőt magáncélú posztok írogatására, mondom ezt azért, mert még eljuthat a poszt a volt főnökeimhez és soha sem mosnám le magamról 🙂
Tulajdonképpen ugyanazt csinálom mint eddig, utazásokat szervezek, de több mint egy éve már saját magam főnöke vagyok. Ha utazni támad kedvetek, keressetek! Hivatkozzatok erre a posztra és extra meglepiben részesültök. De komolyan!
Persze attól, hogy én a Govia.hu on-line utazási irodát viszem, ez itt a reklám helye 🙂 , attól még főzök és sütök, csak nem minden esetben van arra idő, erő, kedv, hogy az ember lánya megírja. Fotózni még csak-csak, ami aztán egy gyorsposzt alakjában kikerül az instagramra, de írni… nem is tudom mikor volt már utóljára.
Úgy hozta az élet, hogy végre! az nagyon-nagyon vágyott Le Cordon Bleu’s Pastry Scool süteményes könyvet megkaparinthattam a cookbooks.hu jóvóltából. Kemény hónapokat vártam rá. Aki nem tudná ez a könyv a cukrászbiblia, a nagymúltú cukrásziskola technológiai cukrászkönyve, 100 lépésről-lépésre recepttel, csodálatos fotókkal.
El is döntöttem, hogy 2019 egyik kihívása az lesz, hogy az összes receptet kipróbálom és elkészítem.
Nem! Nem fogom az összeset posztolni 🙂 Érdemes megvenni a könyvet, mert szinte biztos, hogy a legbonyolultabbnak hitt cukrászkölteményeket is megtanuljátok belőle elkészíteni. (pl. szerepel benne a tökéletes macaron, rádaásul rém egyszerű!)
A mai sütit már két hete is megsütöttem, de akkor csak fele adaggal készültem és csak egy viszonylag lapos izé lett belőle, bár… ízre és állagra már az is tökéletes volt, így alig bírtam kivárni Giuseppe legújabb kezeletlen citrom és narancs szállítmányát.
A pound cake valójában egy rém egyszerű és elronthatatlan sütemény.
Pound, azaz font, mint súlymérték, ezért nevezhetjük fontos süteménynek. Nagyon fontos megenni például és nagyon fontos jól eldugni 🙂 Valahol az egyensúly tésztája is erről szól 1:1:1:1 arányban kerül bele a vaj, cukor, liszt, tojás (majdnem).
Bár egy font az 454 grammnak felel meg, jelen recept szerint 160 grammokat használunk, és annyi reszelt citrom és narancshéj kerülhet bele, amennyit nem sajnálunk 🙂 Persze nem árt a mértékletesség 🙂
Elsőre olvasztott vajjal kikenjük a kis gyümölcskenyér formát (ez kb. 20x10x8 cm) majd megszórjuk liszttel. Ezt én beteszem a hűtőbe amíg készül a tészta.
A sütőt 180 fokra előmelegítem, mire felmelegszik addigra össze is állíthatjuk a tésztát.
200 g tojás (nagyjából ez 4 darab)
160 g cukor
160 g liszt
160 g vaj olvasztva
1 tk sütőpor
4 citrom reszelt héja (én 3 narancs és 2 citromra módosítottam és adtam hozzá egy kiskanál narancsolajat is, amitől észbontó illata lett nem csak a süteménynek, de az egész lakásnak).
A citrom reszelt héját a tojásokkal felverjük (legjobb lesz – ha van- robotgépben kezdeni már ezzel) majd hozzáadjuk a cukrot.
Ezt fokozatosan növelt sebességgel fehéredésig keverjük, szép könnyű habos masszánk lesz. Nyugodtan lehet közben hagymát vagy krumplit tisztítani, esetleg mosogatni 🙂
Összekeverjük az átszitált lisztet a teáskanálnyi sütőporral és szép lazán beleforgatjuk a tojásos masszába.
Végül hozzáadjuk az olvaszott vajat is. Ügyeljünk arra, hogy ne legyen forró! és keverjük homogén masszává.
Az eredmény egy gyönyörűen fényes, csodaszép sárga árnyalatú, rendkívűl selymes massza.
Ezt beleöntjük a vajjal kikent, lisztezett sütőformába és az előmelegített sütőbe tesszük.
180 fokon 30 percig (tűpróba) ha szükséges még sütjük 5-10 percig. Szükség esetén letakarható, hogy ne barnuljon idejekorán.
Közben készülhet kandírozott citromkarika a díszítéshez. A kandírozásból visszamaradt kissé zselés levet elkeverjük egy kevés baracklekvárral, majd a kisült süteményt kivesszük a formából, és azon melegében minden oldalát bekenjük, majd (én sütőpapíron) visszatesszük a sütőbe 5 percre, ekkor már nem megy a sütő, csak a meglévő hőt használva fog a kis kencénk beitatódni a sütinkbe.
Sok helyen úgy írják -tévesen- hogy cukor glazúrral kell bevonni. Ez a recept tökéletesen visszaadja azt a textúrát és ízvilágot, amelyet a süti testvére nyújt a londoni Harrold’s áruház piacteréről.
Egyszerűen yummi! Egy gőzölgő zöld teához pedig egyszerűen fenomenális! Ha pedig lehet, készítsetek hozzá lemon curd-ot is, nem fogjátok megbánni.
Amit meg kell jegyezni a “fontos” sütinél, hogy mind a 4 fő alkotóelem egyforma mennyiségben kerül bele, és persze “fontos” jól eldugni a nyalánkok elől!
Jó étvágyat!
