Tárkonyos raguleves

Néha azért leves is kell, ezt már szüleim is, nagyim is hajtogatta… igaz ők naponta tették. Meg is fogadtam: ha egyszer végre felnőtt leszek, nem lesz mindennapos a leves.
Ez van, nem vagyok egy nagy leveses, általában a krémleveseket részesítem előnyben. Nyilván kedvelem bennük, hogy pikk-pakk készen van, csak egy kis pirítás, párolás, főzés, turmixolás.

Most viszont rekonstruáltam egy ragulevest. Igazság, hogy ezt még inkább az ízlelőimre szabtam.

Hozzávalók:

4 bő adag kijön ám belőle, de ha hatan ültök az asztalhoz, akkor sem marad senki korgó gyomorral.

1 db csirkemell, filézve, apró kockákra vágva,
1 közepes hagyma,
4 szál sárgarépa, apróra vágva,
2 szál fehérrépa, szintén apróra,
egy kisebb darab zeller falatnyi kockákra vágva,
15 dekányi zöldborsó,
alaplé helyett ételízesítő (nem az a sókkal, mérgekkel telenyomott cucc, hanem az a házi, saját készítésű, napon szárított! ) ,
2 gerezd fokhagyma,
1 dl tejszín, csipetnyi cukor,
fél citrom leve,
rengeteg friss tárkony,
kevés vaj.

Felhevített vajban a  pipicicit minden oldalról átpirítom, hozzáadom a zöldségeket a finomra vágott hagymával, fokhagymával és tovább pirítom, felengedem kb 1,2 liter vízzel.
Sózom, hozzáadom az ételízesítőmet  és puhulásig főzöm, miközben hozzáadom a zöldborsót.

Ha megpuhult, hozzáadom a tejszínt.
Vajgaluskát készítek: tojást habosra verem a vajjal, hozzáadom a lisztet galuskákat szaggatok a lassan gyöngyöző levesbe.

Végül az egész levest csipet cukorral, citromlével, rengeteg tárkonnyal ízesítem, néhány percnyi pihentetés után tálalom.

raguleves

Csatlakozz a Facebookon és nem maradsz le a lényegről! 🙂 Ha pedig tetszik, oszd meg másokkal is!

Székelykáposzta

Minap egy rövid ám tartalmas erdélyi hétvégében volt részem és be kell vallanom fergeteges ízekhez volt szerencsém. Igaz Székelyföld sajnálatosan kimaradt, de ott volt például Torockó.  Az egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt fekszik, lakói betelepült székelyek.

torockó

A Székelykő miatt a nap látszólag kétszer kel fel és nyugszik le, hiszen a faluból nézve visszabújik a Székelykő sziklái mögé, hogy aztán kicsivel később újra előbukkanjon mögülük.

székelykő

A település Erdély legnyugatibb székely végvára és egyik legszebb faluja. 1999-ben  Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

torockó1

Nos ez a kis falu erősen belopta magát a szívem csücskébe. Talán nosztalgiából, talán az ősz beköszönte miatt immunerősítés gyanánt a piaci savanyúságokat meglátva rögtön tudtam: székelykáposztát kíván a szervezetem.

Nem igazán követtem egy autentikusnak mondott receptet sem, csak mentem ismét az ízlelő bimbóim és a szimatom után, hogy végeredményül egy bitang jó kiadós egytálételt készítsek.

Hozzávalók:

1/2 kg sertéslapocka,

70 dkg savanyú apró káposzta (vecsési),

1 doboz sűrített paradicsom (140 g kecskeméti),

bő 3 dl félszáraz villányi vörösbor,

12 szem széttört erdőillatú borókabogyó,

2 kövér Istennek kedves rozmaring ág,

2 ág élet gyógyfüve majoránna,

2 ág legillatosabb borsikafű (csombor),

2 ág gondűző tárkony,

2 fej vöröshagyma, fél fej fokhagyma, némi olaj, pirospaprika és semmi só.

A húst kockákra vágom. Forró olajon a felaprított hagymát és a zúzott fokhagymát megpirítom. Félidőben hozzáadom az összes fűszert. Rászórom a pirospaprikát beleteszem a húst és fehéredésig sütöm. Felöntöm vörösborral fedő alatt kis lángon puhára párolom (kb 30 perc).

A káposztát ha szükséges kimosom. Kevés olajon megpirítom majd hozzáadom a sűrített paradicsomot és egy kevés vizet. Alaposan összeforralom, majd a félkész pörköltbe keverem. Tovább főzöm együtt, amíg készre puhul.

Ahány ház annyi szokás. Van aki behabarja tejfölös habarással. Számomra ez szükségtelen és felesleges kalória forrás. Megoldom tálaláskor friss kőrösi tejföllel.

székelykáposzta

 

 


Statisztikák és a paprikás krumpli

krumpli

Minden blogger nap mint nap a statisztikáit böngészi. Jómagam meglesem  a keresőszavakat is, amelyek az oldalra vezetik az olvasókat. Az elmúlt napokban rengetegen kerestek a “paprikás krumplira”.

Nosza! Adott. Mindenképpen paprikás krumplit kell főznöm, annak ellenére, hogy az első ilyen kísérletem kolosszális kudarcba fulladt. Annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy minden egyes alkalommal eszembe jut első főzésem bukása 🙂 Lehettem úgy 12-14 éves, amikor rám bízták az ebéd elkészítését. Nagy hiba volt. Addig legfeljebb a piszkos munkát végezhettem a konyhában így nagy megtiszteltetésnek éreztem a rám bízott feladatot, ám ennek súlyát nem érzékelve bele se gondoltam, hogy ez balul is elsülhet.

Hát elsült. A család fele hazaérkezett én pedig büszkén tálaltam az ebédet. Ugyan gyanús volt, hogy nem egészen olyan, mint máskor. Sőt egyáltalán nem is hasonlít Édesanyám vagy a Nagyi főztjéhez, de büszkén tálaltam az enyhén paprikás elsózott vízben kisebb és nagyobb darabokra vágott ez által félig nyers félig szét főtt valamit. És begyűjthettem az “ovációkat”.  Szerencsére Édesapám jóslata, mely szerint soha nem fogok tudni főzni nem vált be.

Azóta persze úgy kezdek neki ennek az egy tál ételnek, mintha a legpompásabb Karácsonyi menüt készülnék megfőzni, talán mindig attól tartok váratlanul betoppan én pedig még egyszer nem engedhetem meg magamnak, hogy diadalittasan magasba tartsa villáján az ízetlen és főtlen krumplidarabot.

Ha pedig a google-t kell megetetni a paprikás krumplival, akkor neki is láttam.

Hozzávalók:

krumpli, hagyma, parasztkolbász, só, őröl köménymag és római köménymag, majoranna, babérlevél, tárkonylevél, pirospaprika.

Adagonként 2 szép közepes krumplit megtisztítok, félbe vágom, majd a feleket harmadolom. Nagyjából fél kiló krumplihoz egy fej hagymát számolva, a hagymát is megtisztítom és apróra vágom.

A kolbászt csinos karikákra vágom.

Kevés olívaolajon megfonnyasztom az apróra vágott hagymát, hozzáadom a kolbász karikákat és megpirítom. A kolbász is fog zsírt engedni így csak csínján bánok elején az olajjal.

Hozzáadom a pirospaprikát pirítok egy csöppet rajta, majd jöhet a többi fűszer és végül a krumpli magasabbra veszem a lángot és néhány percig pirítom. Sózom, de csak óvatosan, hiszen a kolbász is sós.

Felöntöm vízzel (elvisel egy kevés vörösbort is :p ) , de csak annyival ami éppen el sem lepi, félig lefedve közepes lángon puhára főzöm mindig pótolva a vizet.

Kovászos uborkával a legjobb, bátrabbak és karcsúbbak tunkolhatnak fehér kenyérrel. 🙂

paprikáskrumpli

 

 

 

 

 

Feta kockák fűszeres olívaolajban

Már annyira belejövök a túró és sajt készítésébe, hogy lassan vezetékes víz helyett tejcsapot fogok igényelni a vízművektől.

Ezt mindenkinek ki kell próbálnia! Leírhatatlanul finom!

A sajt készítésről már egész bőven beszámoltam itt.

Nos ez alapján készült egy kisebb adag annyi különbséggel, hogy csak egy éjszakára hagytam sófürdőben majd fél napig hűtőben szikkadni.

Egyszerűen nem bírtam megállni kóstolás nélkül így levágtam belőle egy darabkát.

Nyamm. Hirtelen ötlettől vezérelve csinos kockákra vágtam, egy üveg aljára szórtam rózsaborsot, szárított tárkonyt, medvehagymát, majoranát, néhány gerezd fokhagymát felöntöttem egy kevés extra szűz olívaolajjal, óvatosan belehelyeztem a sajtkockákat, annyi olajjal pótoltam, hogy az egészet belepje és néhány napig érlelődni hagyom a hűtőben.

Megkérlek benneteket, ne szegezzétek nekem a kérdést: de meddig áll el a hűtőben? Garantálom, hogy nem sokáig!

Pompás kiegészítője lehet egy egyszerű salátának, akár egy-egy szelet grillezett húsnak de önmagában vagy pirítóssal is megállja  a helyét.

A hátramaradt fűszeres olívaolajnak is végeláthatatlan a felhasználási lehetősége!

fotó (13)

Májpástétom 2.0

Májpástétom kell és kész!

Ez a változat kicsit eltér a szokásos boltitól, de javaslom próbáljátok ki! A bolti kicsit lágyabb a hozzáadott ismeretlen adalékoktól, ez pedig kicsit darabosabb a hozzáadott májtól 😉

Hozzávalók:

bő 1/2 kg sertés máj,

kevés olívaolaj,

2 fej hagyma, fokhagyma,

tárkony, koriander, kakukkfű, majoránna, házi mustár (ez is megér ám egy posztot!) és egy kevés konyak.

Az olívaolajon üvegesre párolom a hagymát, rádobom a zúzott fokhagymákat keverek rajta egyet, kettőt, hármat, négyet majd rádobom a csíkokra vágott alaposan megmosott májat. Egészen világosra pirítom, majd öntök rá egy kevés vizet és hozzáadom a fűszereket: tárkony, koriander, kakukkfű, majoránna.

Az egészet addig dinsztelem amíg a leve el nem f, eddigre már a máj is szépen megpuhul.

Leveszem a tűzről, beleöntöm egy tálba, hozzáadom a mustárt ( ez minden esetben pillanatnyi ízlés szerint történik) egy jó feles konyakot és az egészet szépen összeturmixolom, rumtopf üvegbe teszem és hűtőbe helyezem.

Néhány napig eláll. Addig mindenképpen elszokott , amíg kisül a ropogós kenyerem.májkrém