Culinartz

krumpli

Minden blogger nap mint nap a statisztikáit böngészi. Jómagam meglesem  a keresőszavakat is, amelyek az oldalra vezetik az olvasókat. Az elmúlt napokban rengetegen kerestek a “paprikás krumplira”.

Nosza! Adott. Mindenképpen paprikás krumplit kell főznöm, annak ellenére, hogy az első ilyen kísérletem kolosszális kudarcba fulladt. Annyira mély nyomokat hagyott bennem, hogy minden egyes alkalommal eszembe jut első főzésem bukása 🙂 Lehettem úgy 12-14 éves, amikor rám bízták az ebéd elkészítését. Nagy hiba volt. Addig legfeljebb a piszkos munkát végezhettem a konyhában így nagy megtiszteltetésnek éreztem a rám bízott feladatot, ám ennek súlyát nem érzékelve bele se gondoltam, hogy ez balul is elsülhet.

Hát elsült. A család fele hazaérkezett én pedig büszkén tálaltam az ebédet. Ugyan gyanús volt, hogy nem egészen olyan, mint máskor. Sőt egyáltalán nem is hasonlít Édesanyám vagy a Nagyi főztjéhez, de büszkén tálaltam az enyhén paprikás elsózott vízben kisebb és nagyobb darabokra vágott ez által félig nyers félig szét főtt valamit. És begyűjthettem az “ovációkat”.  Szerencsére Édesapám jóslata, mely szerint soha nem fogok tudni főzni nem vált be.

Azóta persze úgy kezdek neki ennek az egy tál ételnek, mintha a legpompásabb Karácsonyi menüt készülnék megfőzni, talán mindig attól tartok váratlanul betoppan én pedig még egyszer nem engedhetem meg magamnak, hogy diadalittasan magasba tartsa villáján az ízetlen és főtlen krumplidarabot.

Ha pedig a google-t kell megetetni a paprikás krumplival, akkor neki is láttam.

Hozzávalók:

krumpli, hagyma, parasztkolbász, só, őröl köménymag és római köménymag, majoranna, babérlevél, tárkonylevél, pirospaprika.

Adagonként 2 szép közepes krumplit megtisztítok, félbe vágom, majd a feleket harmadolom. Nagyjából fél kiló krumplihoz egy fej hagymát számolva, a hagymát is megtisztítom és apróra vágom.

A kolbászt csinos karikákra vágom.

Kevés olívaolajon megfonnyasztom az apróra vágott hagymát, hozzáadom a kolbász karikákat és megpirítom. A kolbász is fog zsírt engedni így csak csínján bánok elején az olajjal.

Hozzáadom a pirospaprikát pirítok egy csöppet rajta, majd jöhet a többi fűszer és végül a krumpli magasabbra veszem a lángot és néhány percig pirítom. Sózom, de csak óvatosan, hiszen a kolbász is sós.

Felöntöm vízzel (elvisel egy kevés vörösbort is :p ) , de csak annyival ami éppen el sem lepi, félig lefedve közepes lángon puhára főzöm mindig pótolva a vizet.

Kovászos uborkával a legjobb, bátrabbak és karcsúbbak tunkolhatnak fehér kenyérrel. 🙂

paprikáskrumpli

 

 

 

 

 


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: