Culinartz

Alighanem az őskenyér egyik változatát sikerült elkészítenem, ugyanis már Platón is említést tett arról miként vált az árpa az ókoriak legfőbb táplálékává, mi több a mítosz szerint árpával mutattak be áldozatot Demeter az aratás és földművelés Istennőjének is, kifejezetten az ő kérésére.

Egészen biztos vagyok: a lehető legegészségesebb kenyeret sikerült létrehoznom.

Hozzávalók:

300g kovász*,
300g tönkölyliszt,
300g árpaliszt,
150g dió,
víz,
ízlés szerint só,
1 evőkanál olaj, ez esetben dióolaj.

Egy tálban feloldom a kovászt kevés langyos vízzel majd hozzáadom a két liszt keverékét és a sót.
Annyi vizet adok hozzá, hogy egy puha ám nem ragacsos tésztát kapjak, végül hozzáadom az olajat.
Alaposan meggyúrom, hozzáadom a darabokra vágott diót és tovább gyúrom amíg a tészta teljesen el nem válik az edény falától.
Labda alakúra formálom, majd letakarva langyos helyen kb 2 órán keresztül pihentetem miközben három vagy négy alkalommal áthajtogatom.
A tésztából csinos kenyereket alakítok és tepsire helyezem, majd hagyom még egy órát pihenni.
Közben a sütőt 230 fokra melegítem és az alján elhelyezek egy tál vizet.
Sütőbe teszem a tepsit majd 10 perc után a hőmérsékletet leveszem 200 fokra és így sütöm tovább kb 45-50 percig.
Rácson hagyom kihűlni.

Fontos: csak árpalisztből kenyeret készíteni nem ajánlott. A sikertelenség jó ideig elveszi kedvünket a sütéstől ugyanis csak magában használva nagyon tömör és lapos lesz a kenyér.
A kovásztalan árpakenyér készítését hagyjuk meg az északnyugat-afrikai berbereknek és a Himalája vidékén élő népcsoportoknak, akiknek ez a gabonaféle táplálkozásuk alapja.

Tönkölybúzaliszt esetén figyelni kell a víz adagolására, mert egészen másképp veszi fel a vizet, mint a finomliszt.

* kovász készítésről bővebben a Kellék-tárban.


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: