Culinartz 15 min. 20 min.

vagy gül pogácsa, esetleg török rózsapogácsa. Nem én találtam fel így nem fogok kiselőadást tartani török gasztronómiából, mert az eredeti receptet éppen csak követtem, valójában csak a formázása hasonlít az eredetire, ugyanis a minap bele botlottam egy remek kis videóban, ahol bizony szebbnél szebb tésztaformázási ötleteket lehet látni.

Nálam most kihívás hónapja van, ami annyit jelent, hogy bizony nincs másból főzés, mint ami itthon található kamrában, mélyhűtőben. Elhihetitek remek foglalatosság és az elmúlt másfél hétben még nem volt kétszer ugyanaz az asztalon. A mélyhűtő fiókjában lapult egy szép kis csomag erdélyi juhtúró is, kivételes alkalomra tartogattam ami meg is érkezett a medvehagymával 😛

Jaj tudom, vannak gasztrosznobok, akik már fejfájást imitálnak a medvehagymától, hisztériás rohamot kapnak tőle, azok most lapozzanak más oldalra. Én annyira kedvelem, hogy ma képes voltam zuhogó esőben futócipőt ragadni és a szó legszorosabb értelmében kifutni a piacra. Medvehagymért. Igen, másra egész hétvégén nincs szükségem 🙂

Addig a juhtúróm is felengedett.

Mit is használtam?

fél bögre tej (175 ml),
1 kk cukor,
1/2 csomag élesztő,
1 tojás,
só,
kb 25-30 dkg liszt,
8-10 dkg libazsír.

Töltelékhez:
20 dkg juhtúró,
kb 5 dkg tehéntúró,
1 ek tejföl,
medvehagyma, olaszosan “quanto basta”
reszelt parmezán,
egy kevés frissen őrölt bors.

Egy tojás a kenéshez.

A tejet a cukorral gyorsan meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam felfutni.

A tojáshoz adtam némi sót, felvertem, hozzáadtam a libazsírt és alaposan összedolgoztam, majd hozzáadtam az átszitált lisztet. (nem árt ám átszitálni, ugyanis a tészta- bármilyen is készül- sokkal lazább lesz) végül az élesztős tejjel alaposan összedolgoztam, egy rendkívül sima, rugalmas tésztát kaptam belőle, amit kb 20 percig pihentettem.

Közben a megmosott medvehagymát apróra vágtam, a juhtúrót összedolgoztam a tehéntúróval és a tejföllel, hozzáadtam a medvehagymát, majd félre tettem.

Olajozott felületen a tésztát vékonyra nyújtottam. Majd kb 10-12 cm átmérőjű korongokat szaggattam.

Igen, itt most munkafolyamat képeknek kellene következni, de zsíros kézzel nem állok neki lépésről lépésre fotót készíteni. A neten található elég sok videó erről.

Minden egyes kis korongott bevágtam kb 3-3 cm mélyen 4 helyen, mindha negyedelném (az óramutató egész, negyed, fél és háromnegyed részénél). Közepére halmoztam egy-egy kis halmot a túrókeverékből, majd elkezdtem behajtogatni: mindig  két egymással szembe lévő cikkecskét hajtottam a töltelék fölé. Az utolsó végeit érdemes a rózsa alá tűrni, hogy ne nyíljon szét sütés közben.

Egy felvert tojással megkenegettem, majd mehetett is a  190 fokos sütőbe, úgy kb 20 percig.

Nem nehéz elkészíteni, eltüntetni pedig ennél is könnyebb. Ha szeretnétek tudni, milyen hidegen, érdemes mindenképpen legalább dulpa mennyiségben nekivágni. Ez tapasztalatból mondom, ugyanis itt nem hűlt ki, csak hűlt helye maradt 🙂

Amíg megírtam a posztot az instám fel is robbant a pogácsától 🙂 Ha követni szeretnél, itt megteheted vagy követhetsz a facebookon is.


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: