Az év ezen időszakát imádom a legjobban! Ilyenkor tobzódni lehet a legfinomabb friss alapanyagok között és tényleg csak a fantázia szabhat határt annak ami a tányérba kerül.
Egészen pici koromtól rajongok a zöldborsóért, bár a Nagyi biztosan kisebb szívrohamot kapott minden esetben amikor focizni kezdtem a tányéron lévő borsószemekkel, majd meccs végén egyenként próbáltam a villára felszúrni. Bizony egy borsó ebéd elfogyasztása igen hosszúra tudott nyúlni. Ennek ellenére mindig megkaptam, ha éppen zöldborsóra szottyant a kedvem, mivel Nagyi úgy tartotta, azért kívánunk enni valamit, mert a szervezetnek éppen arra van szüksége (abba nem igazán mennék bele, mi mindent tűrt el emiatt… többek között a cukros zsíros kenyeret vagy éppen a lekvárosat-hagymával).
Bizonyára lemerültek a B1, B2, és C vitamin tartalékaim, a szénhidrátban és kalóriában már nem vagyok annyira biztos, ugyanis ezeket mind tartalmazzák a pirinyó elbűvölően smaragdzöld gyöngyszemek. Kalóriaértéke megközelíti a burgonyáét, fehérjetartalma pedig majd háromszor annyi.
Míg a zöldborsókat fejtettem egy szép sárga kukaccal is farkasszemet néztem! Nem vagyok vega, sőt! Húst bizony enni tudnám hússal, de a kukacos borsószemet szépen kipakoltam a szabadba. Jobb a békesség, ne bántsuk egymást.
Biztosra mentem, így a borsószemeket hideg vízbe tettem, hogy az esetleges természetből származó húsanyag a szó szoros értelmében fennakadjon 🙂
Tegnap egy kis darab angolszalonnát lefagyasztottam, úgy 5 dekás darabot. Erre azért volt szükség, hogy ma még fagyott állapotában hajszál vékony falatokat faraghassak belőle.
És kezdődhetett a móka.
Egy aprócska fej újhagymát apróra vágtam és kevés olívaolajon megdinszteltem, Rádobtam a leheletvékony szalonna darabokat, megpirítottam majd a zöldborsót és néhány szál darabokra vágott spárgát is hozzáadtam. Nagyon kevés vizet öntöttem rá és megpároltam az egészet.
Ez a művelet nem tart sokáig, mert minden zöldség nagyon zsenge így a legjobb ha csak roppan a spárga és pukkan a borsó.
Amint levettem a tűzről hozzáadtam egy menta ág leveleit apróra vágva.
Még a legelején kiklopfoltam a husit megkentem egy leheletnyi dijoni mustárral és alaposan megmasszíroztam olívaolajjal. Feltekertem és hagytam pihenni. Mikor eljött a sütés pillanata, villával megdöfködtem majd a felforrósított grillserpenyőbe helyeztem. Csak úgy sercegett! Óvatosan ráhelyeztem a vasalót.
Így nézett ki
Nos, ezzel a vasalóval kizárólag a konyhában vagyok nagy barátságban. Persze ez egy ősrégi darab, ilyenekbe helyeztek hajdanán szenet vasaláskor. Egy ilyen vasaló talpnak még így üresen is komoly súlya van! Nagyanyáinknak nem is volt szüksége karizomra gyúrni a konditeremben, elég volt kivasalni nagyapáink gombos, letűzött ráncokkal, mizlivel díszített, ráncolt bő ujjú ingeit, a lajbikat és a puruszlit.
A hús mindkét oldalát megsütöttem, “kivasaltam” , alaposan megszórtam friss petrezselyemzölddel és tálaltam a kész zöldborsó salátával.
Kiegészítőnek készült hozzá egy kevés mentás paradicsomsaláta, ugyanis ezt már tegnap este felvettem a képzeletbeli étlapomra.
Ismét örömmel nyugtáztam, hogy érdemes bátran nyúlni a friss fűszerekhez, mert hatalmas ízorgiát tudnak okozni. Persze azt is eldöntöttem, hogy a kiskertemben lesz sok zöldborsó is, hogy tudjak foci mecset játszani a tányéromban.
szólj hozzá