Culinartz

Hetek óta készülök egy jó kis lencselevesre, – nem akármilyenre, vöröslencséből,- mivel igyekszem megadni a szervezetemnek minden esetben azt amit kíván, hiszen már egészen kis koromban megtanultam: “a szervezetünk okos és mindig azt kér, amire szüksége van”….-kár, hogy az ellenkezőjét nem voltam képes alátámasztani, így a kevésbé kedvencekkel is kénytelen voltam megbirkózni.

Kicsit halogatta a “levest” és vártam a rosszabb időre, ugyanis kellett ez a pár fok hőmérséklet esés, némi szél, hogy ráhangolódjak a selymes forró levesre. Az, hogy nálam a levesek annyira sűrűek szoktak lenni, hogy már-már megáll benne a kanál senkit nem szokott meglepni, ám ez esetben még az én képzeleteimet sikerült überelni, ugyanis ezt a “levest” nyugodt lélekkel sorolhatom a főzelék kategóriába. Nem is állt szándékomba az egészet posztolni, de…… 🙂

Történt ugyanis, hogy egy meggondolatlan pillanatban fogadást kötöttem a barátnőmmel, amit annak rendje és módja szerint el is vesztettem. Így eleget kell tennem és a következő két hétben mindennap posztolnom kell az aznapi főztöm, recepttel és kizárólag mobillal készült fotóval.

Igyekszem a feladatot jól teljesíteni 🙂 Egy biztos, többet soha nem fogadok semmiben, senkivel 🙂

Íme a főzeléknek beillő vöröslencse krémlevesem:

20 dkg vöröslencse,
egy kisebb fej vöröshagyma, kevés olaj/vaj,
2 gerezd fokhagyma, késhegynyi reszelt gyömbér,
paprika, római kömény,
zöldséges alaplé.

Az apróra vágott hagymát a vajon párolni kezdtem, rádobtam a zúzott fokhagymát, megszórtam paprikával, kicsit pirítottam majd rádobtam az átöblített lencsét.Hozzáadtam a római köményt és a gyömbért, majd  felöntöttem zöldségalaplével és magára hagytam. Csak annyira hagytam magára, hogy a lencsém egészen jól puhára főtt a negyed óra alatt. Persze az alapléből is jócskán elpárolgott. Semmi probléma, gondoltam, én már egészen biztos voltam abban, hogy nem öntök még hozzá sem vizet, sem alaplevet, eleve úgy  imádom a krémleveseket, ha megáll bennük a kanál 🙂
Botmixerrel leturmixoltam. Igazán szép állagot kapott!

Jöhetett a kolbász chips készítése. Néhány hajszálvékonyra szeletelt kolbász karikát zsírpapír közé helyeztem, majd egy forró serpenyőbe tettem úgy, hogy nehezékként egy vízzel teli lábast is ráállítottam. Erre azért van szükség, hogy a kolbászkarikák széle ne pöndörödjön, mert úgy legfeljebb kanalazásra alkalmas lesz és távolról sem ölt chipses kinézetet. Néhány perc után megfordítottam, így mindkét oldalán átsült, ropogós chips lett a végeredmény.
Következett a kruton készítés. Ami nem más, mint apró vajon pirított kenyérkocka. Először az egész kenyérszeletet pirítom meg forró vajon, persze minkét oldalát, majd egyforma falatnyi kockákra vágom és igyekszem úgy pirítani, hogy minden oldalán roppanós legyen. Érdemes vele bíbelődni. Jobb, mint a bolti! Bár az nem tudom milyen 🙂

Jöhet a tálalás!

Leves, helyett krémes főzelék tányérba mer, krutonnal megszór, kolbász chipssel díszít, némi frissen vágott zölddel meghint, kolbász zsírral megcsöpögtet és bekanalaz.

Nos, mondhatom azt, hogy első nap kipipálva. 🙂

lencse

 


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: