Akik követik a blogot, jól tudják, ritkán veszek át máshonnan. Ha mégis, akkor csak abban az esetben születik beszámoló, ha a végeredmény pazar.
Tegnap délután olvastam Chili & Vanilia bejegyzését és azt hiszem ezzel a recepttel a magyar gasztronómia apátnője kiengedte a szellemet a palackból. Ha eddig nem söpört végig ez a remek süti a gasztroblogokon, most egészen biztos, hogy születni fog néhány átalakított verziója is.
Az eredeti receptet itt találjátok, hogy miképpen alakíttok még rajta az már mindenkinek a szája ízére bízható.
A receptet olvasva, számomra sem volt kétséges, hogy útba ejtem kedvenc tejesemet a Fehérvári úti csarnokban. Tudtam, hogy péntek délután ellenére a túrótorta friss és legjobb minőségű hozzávalóit náluk beszerezhetem (amúgy a város legfinomabb vaját is ők készítik!) Némi bizonytalanságot éreztem, ugyanis első gondolatom a fél adag elkészítése volt, de vannak esetek, amikor jobb, ha nem hallgatunk az első gondolatokra 🙂
Az eredeti receptúrán csak annyit változtattam, hogy kihagytam belőle a vaníliát, helyette levendula mániámnak engedtem teret és a 15 dekára csökkentett cukorból 50 gramm levendulás porcukrot használtam. Nem adtam hozzá semmi mást, így tökéletesen érvényesült a túró íze.
Kellene egy napot állnia, de én tesztelésbe kezdtem és megkóstoltam melegen, majd langyosan (ekkor még mennyeien lágy a közepe) majd kihűlve, ezt követően az utolsó szeletet lefotóztam és megállapítottam, hogy egy nap pihentetést követően is kizárólag szuperlatívuszokban lehet róla beszélni
Csak egy dolog bánt… mégpedig az, hogy elfogyott és nem dupla adagot sütöttem 😛
szólj hozzá