Szárított paradicsomos, medvehagymás rozskenyér

A nagy fogyókúrák és diéták alatt sem vagyok képes lemondani a kenyérről.

Egyszerűen nincs erőm. Így aztán megegyeztem magammal, hogy minimálisra csökkentem a kenyér bevitelét, ezért kénytelen vagyok beérni heti egy kenyérkével, amit természetesen magam sütök és természetesen még soha nem sikerült  két egyformát alkotnom. Nem mintha törekedtem volna erre 🙂

Hozzávalók:

280 ml langyos víz,

50 dkg rozsliszt,

1 kocka élesztő vagy 1 csomag szárított,

1 tk cukor,

2 dl író,

kovász ( erről már említést tettem egy régebbi bejegyzésben) – persze ez helyettesíthető kovászporral, mindegyiknek a csomagolásán szerepel a megfelelő mennyiség- a liszthez viszonyítandóan.

1/2 dl olívaolaj,

2 tk só,

apróra vágott szárított paradicsom és morzsolt szárított medvehagyma. Direkt nem adok meg mennyiséget, mert ez általában hangulat és ízlés függő.

A rozslisztet átszitálom, hozzáadom a szárított élesztőt vagy a feloldott élesztőt és a cukrot. A többi hozzávalóval összegyúrom sima tésztává. Meleg helyen  lefedve 80 percig kelesztem majd még egyszer átgyúrom.

Kerek cipőt formázok belőle, sütőpapírral bélelt tepsire helyezem. Bevágom a tetejét és további 45 percig meleg helyen kelesztem.

Kevés vízzel megecsetelem és előmelegített – 220°- sütőbe teszem, a sütőbe teszek még egy vízzel teli hőálló tálat és 60 perc alatt megsütöm.

Rácson hagyom kihűlni.

 

Tönkölybúzás árpakenyér dióval

Alighanem az őskenyér egyik változatát sikerült elkészítenem, ugyanis már Platón is említést tett arról miként vált az árpa az ókoriak legfőbb táplálékává, mi több a mítosz szerint árpával mutattak be áldozatot Demeter az aratás és földművelés Istennőjének is, kifejezetten az ő kérésére.

Egészen biztos vagyok: a lehető legegészségesebb kenyeret sikerült létrehoznom.

Hozzávalók:

300g kovász*,
300g tönkölyliszt,
300g árpaliszt,
150g dió,
víz,
ízlés szerint só,
1 evőkanál olaj, ez esetben dióolaj.

Egy tálban feloldom a kovászt kevés langyos vízzel majd hozzáadom a két liszt keverékét és a sót.
Annyi vizet adok hozzá, hogy egy puha ám nem ragacsos tésztát kapjak, végül hozzáadom az olajat.
Alaposan meggyúrom, hozzáadom a darabokra vágott diót és tovább gyúrom amíg a tészta teljesen el nem válik az edény falától.
Labda alakúra formálom, majd letakarva langyos helyen kb 2 órán keresztül pihentetem miközben három vagy négy alkalommal áthajtogatom.
A tésztából csinos kenyereket alakítok és tepsire helyezem, majd hagyom még egy órát pihenni.
Közben a sütőt 230 fokra melegítem és az alján elhelyezek egy tál vizet.
Sütőbe teszem a tepsit majd 10 perc után a hőmérsékletet leveszem 200 fokra és így sütöm tovább kb 45-50 percig.
Rácson hagyom kihűlni.

Fontos: csak árpalisztből kenyeret készíteni nem ajánlott. A sikertelenség jó ideig elveszi kedvünket a sütéstől ugyanis csak magában használva nagyon tömör és lapos lesz a kenyér.
A kovásztalan árpakenyér készítését hagyjuk meg az északnyugat-afrikai berbereknek és a Himalája vidékén élő népcsoportoknak, akiknek ez a gabonaféle táplálkozásuk alapja.

Tönkölybúzaliszt esetén figyelni kell a víz adagolására, mert egészen másképp veszi fel a vizet, mint a finomliszt.

* kovász készítésről bővebben a Kellék-tárban.