Culinartz

cseri

Ha régóta dédelgetett álmom már teljesült volna akkor minden bizonnyal úgy kezdeném: a napnál is korábban Riska bőgésére ébredtem… ám városi lány lévén egyelőre be kell érnem a piacon beszerzett friss tejjel. Mert bizony a túróm tejből készül egy ideje. Mégpedig a konyhámban.

4 liter rendes tejet két nap alatt megaltatok, nagy felületű edényben,  majd óvatosan kéz melegre melegítem, kibélelek egy szűrőt gézzel (ha máshol nem kaptok patikában érdemes keresni) és lecsöpögtetem, azaz hagyom egy éjszakát magától csöpögni. Ennyire egyszerű játék! Ebből a mennyiségből jó fél kiló túró lesz az eredmény ami nem gumiszerű, nem agyon vizezett és nem is száraz.

Mellesleg az aludttej tetején keletkező fölet is ki lehet, sőt kell csöpögtetni (ezért is szükséges a nagy felületű edény) ebből tisztán 2 dl tejföl nyerhető.

Nos ezt a finom túrót összedolgoztam egy evőkanál porított nyírfacukorral, egy egész és egy tojás sárgájával, egy csipet sóval és kb 5-7 dkg búzadarával.

Két órát pihentetem a hűtőben, ennyi idő alatt kellően megdagad a dara és a “felesleges” nedvességet magába szívja.

Gombócokat formázok belőle. (sajnos még  a kerekecske-dombocska mondóka sem szokott minden esetben segíteni a tökéletes gombóc alakok eléréséhez, de  az íz mindenkor kárpótol) Minden gombóc közepébe egy-egy marcipánnal töltött cseresznyét csempésztem, majd bő vízben kb 10-12 perc alatt megfőztem.

Mivel az olajos-zsíros-vajas zsemlemorzsával a világból is ki lehet kergetni mindig valami más megoldást találok.

Ezúttal egész mákba hempergettem őket és matcha tea poros tejfölre helyeztem.

Nos, ha nem kőkemény harci eszközt akartok a tányérotokba, érdemes ezt a verziót kipróbálni. Még csak nem is rágós.

Pontosan olyan, amilyennek  gyerekkoromban képzeltem a felhőbe harapást: habkönnyű!

gombóc