Culinartz

Néha azért leves is kell, ezt már szüleim is, nagyim is hajtogatta… igaz ők naponta tették. Meg is fogadtam: ha egyszer végre felnőtt leszek, nem lesz mindennapos a leves.
Ez van, nem vagyok egy nagy leveses, általában a krémleveseket részesítem előnyben. Nyilván kedvelem bennük, hogy pikk-pakk készen van, csak egy kis pirítás, párolás, főzés, turmixolás.

Most viszont rekonstruáltam egy ragulevest. Igazság, hogy ezt még inkább az ízlelőimre szabtam.

Hozzávalók:

4 bő adag kijön ám belőle, de ha hatan ültök az asztalhoz, akkor sem marad senki korgó gyomorral.

1 db csirkemell, filézve, apró kockákra vágva,
1 közepes hagyma,
4 szál sárgarépa, apróra vágva,
2 szál fehérrépa, szintén apróra,
egy kisebb darab zeller falatnyi kockákra vágva,
15 dekányi zöldborsó,
alaplé helyett ételízesítő (nem az a sókkal, mérgekkel telenyomott cucc, hanem az a házi, saját készítésű, napon szárított! ) ,
2 gerezd fokhagyma,
1 dl tejszín, csipetnyi cukor,
fél citrom leve,
rengeteg friss tárkony,
kevés vaj.

Felhevített vajban a  pipicicit minden oldalról átpirítom, hozzáadom a zöldségeket a finomra vágott hagymával, fokhagymával és tovább pirítom, felengedem kb 1,2 liter vízzel.
Sózom, hozzáadom az ételízesítőmet  és puhulásig főzöm, miközben hozzáadom a zöldborsót.

Ha megpuhult, hozzáadom a tejszínt.
Vajgaluskát készítek: tojást habosra verem a vajjal, hozzáadom a lisztet galuskákat szaggatok a lassan gyöngyöző levesbe.

Végül az egész levest csipet cukorral, citromlével, rengeteg tárkonnyal ízesítem, néhány percnyi pihentetés után tálalom.

raguleves

Csatlakozz a Facebookon és nem maradsz le a lényegről! 🙂 Ha pedig tetszik, oszd meg másokkal is!