Nyárbúcsúztató joghurttorta

IMG_9973

Majdnem úgy vagyok mint Agatha Christie aki legjobb regényeit mosogatás közben találta ki, annyira utált ugyanis mosogatni, hogy gyilkos gondolatai támadtak tőle. Nos a mosogatás nekem is ihletet szokott adni, igaz kicsit másképp.

Minden tányérba, pohárba, kanálba vagy tálkába egy- egy újabb álmot látok. Így született az egyszerű joghurttorta ötlete is, amit színes apró ribizliszemekkel szórtam tele.

Akár egy mesében ahol tündérek és boszorkányok, óriások és hercegnők a színes gyöngyszemek csodáját varázsolnák a puhán lágy felhőkre egy édes égi mesévé szőve.

Csak egy egyszerű joghurttortát szerettem volna ám úgy adódott, hogy nyár végére sikerült minden apró finomságot egyszerre begyűjtenem. Így kétség sem férhetett hozzá, hogy a tortácska tetejét alaposan tele szórtam a legfinomabb gyümölcsökkel, amelyek együttesen tökéletes ízharmóniát alkottak. Mennyeit!

Az alap receptúrát szerintem sokan ismeritek. Sütés nélkül készült, pusztán 2-3 órát kell pihennie a hűtőben és máris átadhatjátok magatokat a kulináris élvezetnek.

24 cm átmérőjű formát használtam.

Az alap nem más mint  a jól bevált kekszdarás.

60 g olvasztott vajat alaposan összedolgoztam 120 g darált keksszel majd a zsírpapírral bélelt forma aljára egyenletesen kilapogattam. Míg a joghurt tölteléket készítettem behelyeztem a hűtőbe.

Töltelék:

45 dkg  natúr görög joghurt ( azért kedvelem ezt a fajtát, mert sokkal krémesebb és az íze sem “vad” mint a hétköznapi társáé)

15 dkg cukor (vagy más édesítőszer)

2 dl tejszín

80 ml víz

20 g porított zselatin.

A joghurtot összekeverem az édesítővel, majd a forró vízben feloldott és visszahűtött zselatint is hozzákeverem. A tejszínt kemény habbá verem, hozzáadom a joghurtos masszához és homogén masszává dolgozom majd ráöntöm a kekszes alapra.

Legalább két órán keresztül békén hagyom a hűtőben, majd a gyümölcsökkel díszítem.

“Rettenetesen” nehéz. 😉  abbahagyni.

IMG_9995

Részeges gyümölcsleves

cseri

Naná, hogy a várva várt nyári melegben jéghideg gyümölcslevesre vagyok a legjobban vevő. Nincs bevált receptem, nem követek semmi leírást, csak azt teszek bele, amit éppen jónak tartok.

Konkrét mennyiséget nem tudok megadni annak ellenére, hogy a kezeimet már többszörösen hitelesítettem 20 dekára 🙂 Most már kezdem érteni miért mondta régen Édesanyám is és a Nagyi is, nem kell mérleg a kezemben van. Kicsit nagyképűnek is hangozhat, de tényleg a konyha az egyetlen hely, ahol többnyire se mérlegbe se tervekbe nem kapaszkodom.

Elkészítettem a cseresznyék fürdővizét.

IMG_8930

Egy kevés cukorral megszórtam némi mosolygós málnát, apró rubinpiros ribizli gyöngyöket, hamvas lila áfonyaszemeket. Rövid idő után az egészet átpasszíroztam egy szűrőn.

Ekkor lépett színre a sangria amiben landolt  porított fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, gyömbér, kardamon és szerecsendióvirág. Hozzáadtam a gyümölcspépet és az egészet szépen összeforraltam, leszűrtem majd két marék cseresznyét dobtam bele.

Hagytam kihűlni.

Egy evőkanál porított nyírfacukorral szépen fehéredésig kevertem egy tojássárgáját majd lassú tűzön hozzáadtam kb 2 dl kókusztejet.

Ezt is hagytam kihűlni majd a tojásfehérje keményre vert habját dolgoztam bele, amitől selymesen lágy lett. Végül ebbe kevertem bele a sangriás cseresznyéket és hagytam alaposan lehűlni.

leves

 

Kiskanállal kanalaztam szépen lassan 🙂

Erdei gyümölcsös pitty-putty

Egyszerűen nem bírok ellenállni a piacokon megjelent gyümölcsöknek, zöldségeknek.

Temérdek szín, hatalmas illatkavalkád és idén valahogy az ízek is hasonlóak a régi igazi gyümölcs ízekre. Vagy csak az teszi, hogy lecseréltem a beszerzési forrást és vállalva olykor a cipelést váltottam hiperről a termelőire. Mit mondjak életemben ritkán hozok jó döntést, ez most annak tűnik. Nagyon.

Hazafelé még nem tudtam mit teszek ennyi finomsággal annak ellenére, hogy a mindent egyszerre behabzsolni vágy egyre inkább hatalmasodott rajtam.

Nem volt más választás, rögtön neki láttam.

Kb. 12 dkg liszt,

1 ek cukor,

csipet só, 1 kk sütőpor, csipet szódabikarbóna  egy tálban összekevertem.

Hozzáadtam 25 g vajat és  3 ek tejfölt majd az egészet összegyúrtam és félretettem.

Egy barackot meghámoztam apró kockákra vágtam, hozzáadtam feketeribizlit, áfonyát, szedert és málnát – nem mértem le, annyit éppen amennyivel egy kb 25 cm átmérőjű sütőforma alját el tudok takarni.

Hozzákevertem 4 ek cukrot, 2 ek keményítőt beleöntöttem a tűzálló tálba, majd a tésztából diónyi golyókat alkottam és belehelyeztem a gyülölcs közepébe, kicsit meglapogattam és betoltam az egészet kb fél órára 190 fokos sütőbe.

Fantasztikus illatok szabadultak fel a konyhába!

Gyakorlatilag amolyan kekszes egybe sült lekvár ami nem kicsit fergeteges, mennyei, fenséges, isteni!

Rebarbarás clafoutis meggyel és áfonyával- rettenetesen ronda…

…bizony ám, ez a sütiféleség roppant ronda ahogyan ezt a poszt címében is jeleztem. Kíváncsi vagyok ezek után hányan fognak rákattintani. Még inkább az érdekel hányan fogják elkészíteni a kép láttán.

Nos el kell árulnom, érdemes elkészíteni, mert  pompás, isteni, mennyei, szuper,  ínycsiklandó, pikáns, remek, príma, fenséges!

60 dkg rebarbara,

4 ek olaj,

10 dkg cukor,

1 csomag vaníliás cukor,

2 tojás,

10 dkg liszt,

2 dl tejszín,

(fekete áfonya, meggy a fagyasztóból)

A megtisztított megmosott rebarbarát kb 2 centiméteres darabokra vágom. Egy  kör alakú sütőforma alján egyenletesen elosztom ( ez 22 cm-es átmérőjű), adok hozzá egy maréknyi meggyet, némi fekete áfonyát megszórom kevés cukorral és félreteszem.

A cukrot, a vaníliás cukrot, a tojásokat, az olajat összekeverem a liszttel úgy, hogy egy homogén masszát kapjak majd hozzáadom a a tejszínt és simára keverem.

Ráöntöm az egészet a rebarbarára és betolom  a sütőbe úgy 35-40 percig, 20 fokon készre sütöm.

Rondasága ellenére a cifra színeket szerintem még Picasso is megirigyelte volna. Mit gondoltok?

Enni nem muszáj, élvezet

Emelje magasba a kezét az akinek kedve van főzni mikor a hőmérő higanyszála árnyékban is 40°C fölé kúszik!

Én nem. Ő nem. Ő sem…

Enni márpedig kell! Nem pusztán muszájból- élvezetből is.

Így történt velem ebben a hatalmas kánikulában: tűzhely helyett a hűtőszekrény felé menekültem.

Szerencsémre akadt benne néhány finomság, amiből összeütöttem a ma esti vacsorámat. Nem is volt nehéz!

Rögtön a kezembe akadt egy szép kerek mézédes sárgadinnye aminek nyáron nem tudok ellenállni.

Valahogy mindig belekerül a kosárba a hétvégi piacozás során – Bemászik –  Színe akár a napé.

Mindjárt tudtam, hogy a szárított hajszálvékonyra szeletelt sonka sem fog sokáig a hűtő polcán szomorkodni.

Tányéromra gurult még néhány  áttetsző gyöngyszemre hasonlító piros málna, mosolygós áfonya. Erőtől szétcsattanó üde zöld rucola, hogy mindezt megkoronázhassam pihekönnyű pecorino- és parmezán sajtforgáccsal.

Ellenállhatatlan!