Van a hétköznapoknak is bája.
Például amikor kalóriák ellen esküdözve farkas éhesen téped fel a hűtőszekrény ajtaját, közben dünnyögsz, hogy nincs is benne semmi.
De mégis. Akad némi “maradék” Néhány szál spárga, egy kevés paradicsom ragu, egy pöttöm félig sem érett sajt (ez a sajt sem érte be 🙂 ) , mert hát sajt többnyire akad, mióta kísérletezek a készítéssel. ( erről már itt is beszámoltam )
Így meg van mentve az összes éhező ízlelőbimbó!
Sürgés és forgás, forgás és sürgés.
Spárga forró lobogó enyhén sós vízben landol, sajt kockákra hullik az éles kés alatt, ragu halmozódik, spárgák már olívaolajban ficánkolnak és szépen sorakoznak a tányéron.
Odabújik melléjük néhány üde zöld erőtől szétcsattanó bazsalikom bóbita, pihekönnyű parmezán forgács, hogy mindezt már csak egy csipetnyi frissen tört tarka bors koronázza és voilá!
Enni nem muszály, élvezet!
szólj hozzá