Ennek a játéknak egy előnye mindenképpen van. Mégpedig az, hogy bemutathatom milyen egy tányérom, ha nem pont úgy sikerül, ahogyan szeretném. Vállalom. Osztottam már meg a blog facebook oldalán alaposan megsült meggyespitét. Sőt, ígértem is, hogy beszámolok a kudarcaimról, mert hát vannak, mint mindenkinek.
Összességében az ételel nem volt semmi bajom, ízre is tökéletes volt, csak az a tükörtojás…százszor is megsütöm és százszor sem sikerülne ilyen széletek produkálnom, de végülis lássátok be, a menzán se adtak ennél szebbet.
A zöldborsófőzelék pedig hirtelen indíttatásból készült, ugyanis “nem volt semmi a hűtőben” , ami nem teljesen igaz, csak annyira, mint az a másik nőies mondat, mely szerint “nincs egy göncöm se, amit felvegyek”
Durván negyed kiló zöldborsót kikaptam a melyhűtőből és enyhén cukros forrásban lévő vízben megfőztem. Adtam hozzá kevés szárított zöldségport, házi vegeta, majd leszűrtem. Visszafogtam a főzővizet.
nagyon kevés vajon, még kevesebb liszttel készítettem egy könnyű világos rántást, felöntöttem kevés főzőlével, majd kevés zöldborsót a levével és két mentaág leveleivel gyorsan összeturmixoltam. Rögtön hozzáadtam a borsóhoz és az egészet összekevertem a rántással.
Igazi, tavaszidézős főzelék kerekedett belőle! Szerintem a menzák királya lehetne mentával és persze egy tökéletesebb tükörtojással 🙂
íme, így néz ki egy hanyagul tálalt főzelék! Mentségemre szóljon, hangosan korgott a gyomrom.
szólj hozzá