Aki nyomon követi a blogot tudja, hogy élek-halok az olasz konyháért, azon belül a tészták rajongója vagyok.
Világ vége volna, ha a spájzban nem lenne spaghetti és olívaolaj. Legrosszabb esetben is ezekből ütném össze a pastasciuttát.
Munkából eljövet elragadott az álmodozás: Van egy saját éttermem, nem túl nagy, legfeljebb hét asztal. Családias, már már intim és én vagyok a szakács! Miután minden vendég jól lakott egy pohárka roséval elcsevegünk. Például, hogy hogyan készül az éppen aktuális kedvenc pastám.
A mai mindenképpen felkerülne az étlapra! Magam is meglepődtem a sikeremen és… a tányéromat bizony nem is kellett volna elmosnom 😛
Egy adaghoz kb 12 dkg spaghetti a leírás szerint al dente főzve, mivel kizárólag így az igazi.
Amíg a tésztám főtt, kevés chilis olívaolajat hevítettem, beledobtam 2 cikk zúzott fokhagymát, ráöntöttem kb 2-2 és fél dl sűrű házi paradicsomlevet, megszórtam két csipetnyi sóval, belekevertem egy evőkanálnyi mascarponét-ez utóbbi is házi készítésű, ugyanis mióta ráálltam a tej felvásárlásra, tehén hiányában :D, azóta nem csak sajtot, túrót nem vásárolok boltban, de még a mascarponét is magam készítem el. Nem nagy kunszt, de annál mennyeibb! (nyomába sem ér a boltinak, egy későbbi posztban beszámolok a készítéséről).
Végül friss összetépett medvehagymát adtam hozzá és az egészbe beleforgattam a már kifőtt tésztát.
Félelmetesen finom volt! Minden bizonnyal a lágy mascarpone okozta, amitől az egész fantasztikusan selymes volt.
Hogy milyen az az álombéli étterem konyhája?
Nos, Culinartz hasonló konyháról szokott álmodozni 🙂 Csak harmóniában a természettel
[…] ügyelve, hogy a fokhagyma ne égjen meg. Mire ezzel készen vagyok a tészta megfő, szigorúan “al dente”, leszűröm és a fokhagymás olajban […]