Culinartz

IMG_1498

Ritkán főzök zacskóból. Kizárólag nehezen előállítható helyi specialitások zacskós változatait szoktam utazásaim során összevásárolgatni. Nem rég ajándékba kaptam hasonlót. Imádom a gasztro ajándékokat, a béarnaise mártást is, így öröm volt a köbön. Ezt a mártást rendkívül nagy odafigyeléssel kell készíteni, leegyszerűsítve a hollandi mártáson alapszik, fehér borecettel és tárkonnyal ízesítve, a lényege a hozzáadott vaj és tojássárgáján van, és bizony ezt nagyon el lehet rontani, mert például a sárgája a hő hatására kicsap.

Nos ez a kis zacskós cucc igen remek! Tej és vaj hozzáadásával tökéletes mártás állítható elő. Sajnos ismét rákaptam, így kénytelen leszek, akárcsak évezredekkel ezelőtt a rántást, ennek elkészítését is tökéletesre csiszolni.

Hogy mi mindenre használható? Magam sem gondoltam, például krumplisalátához is remek.
Főleg ha ez a sali, rengeteg színes krumpliból készül. Mert ugye ebben a hatalmas téli szürkeségben kellenek a színek! Hova máshova, ha nem a tányérba?

Bármelyik nagyobb vásárcsarnokban, piacon kaphatóak: a perui lila,  a skót-felföldi vörös, a svéd kék, a svájci kék, a narancssárga édes. Nem génmódosítástól pompáznak a színek! A különleges színek mellett kellemes az ízük, ráadásul antioxidáns hatásúak is.

Szól ellene valami? 🙂

Minap be is szereztem a teljes színskálát, hozzá vásároltam még fehér, sárga és vörös céklát is és mindent héjában megfőztem. Még azon melegében megtisztítottam, majd másnapig hagytam a hűtőben pihenni.

Tetszőleges alakokra vágható, majd kedvenc mártáson, jelen esetben béarnaise-ra halmoztam. Egy csipetnyi fűszeres só, egy kortynyi olívaolaj, némi snidling, a konhyában éppen fellelhető friss zöld fűszer és voilá!

IMG_1508