Culinartz

Amikor az ember lánya sok új kenyér ünnepet él meg kenyér nélkül, mert hát bizony nem egyszer adódott tapasztalatlan koromban, hogy nem tudtam kiszámolni még inkább nem beosztani a kenyér mennyiséget, vagy a másik véglet esetén amikor többet vásárol a kelleténél és vagy megszárad – ez még a szebbik eset- vagy néhány nap múlva zöld penészfoltok jelennek meg, bizony akkor következik be a hatalmas fordulat: bármennyire is él nagyvárosban, bármennyire is emancipált, dolgozó nő, bármennyire is rohanás az élet megtanul kenyeret sütni.

Persze be kell szerezni egy szinte soha nem használatos kenyérsütő gépet előbb utóbb remélem eljutok oda is, hogy lesz egy saját búbos kemencém, ahol kedvemre sütögethetem a mindennapi kenyeremet.

Hozzávalók:

45 dkg teljes kiőrlésű liszt,

40 dkg rozsliszt,

1,5 csomag szárított élesztő,

3 dl langyos víz,

1 tk cukor (még jobb a nádcukor vagy kókuszvirág cukor),

2,5 dl kefír,

15 g kovászpor,

1 ek római kömény,

2 tk édeskömény,

2 tk korianderpor,

1 tk kardamonpor,

2 tk só.

Egy nagy tálban  a liszteket alaposan összekevertem minden száraz alapanyaggal, majd sima tésztává gyúrtam a többi hozzávalóval. Letakarva fél órán kereszül a meleg napon kelesztetettem majd ismét átgyúrtam és kerek cipót formáztam belőle, amit ismét kitettem napozni ameddig a sütő felmelegszik.

Előmelegítettem a sütőt 200 fokra (lékeveréses, ellenkező esetben 220-ra érdemes), belehelyeztem egy nagy jénai tálat majd amikor felforrósodott óvatosan elhelyeztem benne a cipót, a tetejét megszórtam egy kevés liszttel, majd éles késsel bevágtam háromszor.

Egy vízzel teli hőálló tálat betettem a sütőbe, majd az óriás cipót – 1,37 kg lett-egy órán keresztül sütöttem.

Rácson hagytam kihűlni.

Ropogós cserepes héja, ettől nem elváló jól átsült, egyenletes színű, rugalmas és csomómentes nem széteső és morzsálódó bele van.

 

Egyszerűen mennyei! Csak tömném magamba simán vagy vajjal vagy a sült kápiás padlizsános kencével és sok sok bazsalikommal.

 

Ha tetszett a bejegyzés szavazz ránk a Goldenblogon: