Culinartz

Ott álltam a tűzhely mellett és még csak véletlenül sem fáztam lekvár főzés közben.

A receptúrát egy örökölt a két háború közötti válság idejében íródott szakácskönyvből vettem. Cukortalan. Akkoriban más okból főztek cukor nélkül, mint napjainkban. Kizárólag a gyümölcs cukortartalma édesíti a lekvárt és ez a gyümölcs igazán bővelkedett benne! Ráadásul gyönyörűen áttetsző világos színe marad a hideg téli napokra is, ugyanis a hozzáadott cukortól szokott besötétedni- ezt nem én találtam ki, a Nagyanyácskám minden nyáron elmagyarázta a karamellizálódó cukor hatásának folyamatát 🙂

Az egészen annyit módosítottam, hogy ezt az adagot hámozott barackból készítettem. Ez a “fine” verzió reggelihez, palacsintába, gofriba stb lesz felhasználva. A lehúzott héjak még ott lapulnak a fagyasztó polcán bezacskózva… nem volt lelkem kidobni, nincs komposztálóm sem, de majd ki fogom találni mi legyen a sorsa.

És íme a recept:

A második gőzölést inkább kihagytam, ám néhány üvegbe csúsztattam némi meglepetést: bazsalikomot/szarvasgomba darabot/ fahéjat. Majd télen mindenre fény derül!


Főzte és fényképezte Emese, alias Culinartz ~ a konyha az egyetlen hely, ahol nem kapaszkodom tervekbe


Hasonló bejegyzések: