Éppen csak elhangzott ” ez olyan leves, amilyennek lennie kell” és máris jöttem ide leírni. Levesre ilyen dícséretet még nem kaptam, amúgy való igaz, ez még engem is elvarázsolt, pedig közismerten nem vagyok nagy leves rajongó. Írás közben kicsit bánkódom is, hogy olyan kevés készült, hogy alig maradt repetára.
Néhány maradék szem újkrumpli árválkodott, megtisztítva a hűtőben. Köretnek nem lett volna elég, így jött a hirtelen ötlet: leves! Még úgysem készítettem ilyen zsenge cuccból levest.
Landolt is rögtön a lábaskába vaj, erre pedig nagyon finomra vágott salotta. Mikor már üvegesedni kezdett, rádobtam a kockára vagott újkrumplit, sóztam és laza mozdulatokkal ráogattam az edényt, hogy ne kapjon oda, mindaddig, amiga vaj jól megkapta a burgonya külsejét.
Felöntöttem vízzel, kb 7,5 dl. Míg főtt a burgonya, elkészítettem egy kis ” szinezőt” zöldfűszerekből.
Egy csokor friss bazsalikomot, egy ágacska tárkonyt leveleire szedtem, hozzávettem néhány kövérvirtnámi korriander levelet is. A leveleket 20 másodpercre lobogva forró vízbe tettem, szűrőkanállal kivettem és jeges vízbe mártottam. A forrázott leveleket a vízzel összeturmixxoltam, sűrű szűrőn leszűrtem.
Közben vajpuhára főtt a burgonya, így a levest behabartam. Ekkora adaghoz egy evőkanál tejfölt és 2 evőkanál mascarponét használtam. Ettől lett rendkívűl lágy és selymes az állaga. Hozzáadtam a zöldfűszerekből kinyert varázslatosan illatos zöld folyadékot, ezzel színezve a levest. Került bele/rá friss apróra vágott tárkony és voilá!
Meg kell hagyni, mennyei volt az íze. Az illata pedig egyenesen elvarázsolt.
szólj hozzá